A kezdetleges Rómában a lakók nagy részét pásztorok tették ki, akik nem voltak elegen ahhoz, hogy megtöltsék az új várost. Ezért Romulus, Róma alapítója és királya alattvalóinak számát szaporítani kívánta. A hírnökök által a szomszédos területeken, városokban lakó emberek körében meghirdette, hogy menedéket nyújt a nem megfelelő bánásmódban részesült rabszolgáknak, üldözötteknek, nincsteleneknek. Így sokan özönlöttek Rómába, de többnyire férfiak, az asszonyok száma nagyon csekély volt ahhoz, hogy egy későbbiekben erős, állandó társadalmat hozhassanak létre. Úgy döntöttek, hogy házassági szerződést kötnek a szomszédos népekkel. Ez az ötlet azonban meghiúsult, mivel a követeket sehol sem hallgatták jó szívvel. Lenézték őket, megvetették Rómát, azt a várost, amely a semmiből épült fel, és nincstelenek szálláshelyéül szolgált. Romulus új tervet eszelt ki, amely már sokkal több logikát, gondolkodást igényelt. A gúnyolódó szomszédokat meghívta az ünnepi mulatságra, ahol Neptunus istenhez való tiszteletüket nyilváníthatták ki. Mire elérkezett az ünnepség, rengeteg ember érkezett a környező városokból feleségeikkel és gyerekeikkel együtt. A rómaiak megtévesztő csellel elrabolták a vendégek asszonyait, akik időközben megbékéltek, ám szüleik gyászruhát öltöttek, és kénytelenek voltak lemondani gyermekeikről. Ezáltal több összecsapásra is sor került a két nép között. A végső ütközetnél az feleségek közbe léptek, és megakadályozták az egyre inkább feszültebb helyzetet. Azt kérték atyjaiktól és férjeiktől, hogy öljék meg őket, hiszen úgyis ők az okai a háborúskodásnak. A férfiak elérzékenyültek, és természetesen a békét választották. Nemcsak békét kötöttek, hanem abban is megegyeztek, hogy a két népből egyet alkotnak, egyesítik királyságukat, és a két nép fővárosává Rómát teszik. Így lett Róma még hatalmasabb. Amilyen keserves volt a háborúskodás, olyan édes volt most a béke. A szabin nők így még kedvesebbek lettek férjeiknek. Romulus, aki a népet harminc új törzsre osztotta, a nők nevéről nevezte el. Ettől kezdve még nagyon hosszú ideig uralkodott Róma alapító királya. 

A főszereplő természetesen Romulus, Róma atyja, aki mindenáron be akarta népesíteni városát, melyet sikerült is elérnie. A mellékszereplők az elrabolt asszonyok, akik hatással vannak a cselekmény egészére, tulajdonképpen hozzájuk köthető a fordulat is. A történetben szerepel még Titus Tatius, Mettius Curtius, Hersilia, Hostius Hostilius és Tarpeia, akiket ugyan nem foglaltam bele a rövid leírásomba, mert nem ők az események irányítói, csak kellékek, inkább szükséges, de elhagyható karakterei a mondának. 

A mű leginkább kézzel fogható üzenete az, hogy ne becsüljünk alá semmit/senkit, és ne az első benyomás alapján ítéljünk el dolgokat. 

Ennek a történetnek a továbbélése a festészetben fedezhető fel:

Keresztény Piroska: A szabin nők elrablása

Jacques Louis David: A szabin nők elrablása 

Megyesi Elizabet

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.