Az amfiteátrum kör vagy ovális alakú, különféle rendezvények tartására használt tér, amelyet nézőközönség befogadására alkalmas fedetlen lelátó vesz körül.

A leghíresebb ókori amfiteátrum : Colosseum

Rómában az első állandó, kőből készült, sok néző befogadására alkalmas amfiteátrum az Amphiteatrum Flavium (Colosseum) volt. A római Colosseum 50 ezer ember befogadására volt alkalmas. Tömegszórakoztatást (pl. gladiátorjátékok, állatviadalok stb.) szolgáló ókori római épülettípus. Elliptikus küzdőtérből (aréna) és azt körülvevő, lépcsősen emelkedő üléssorokból alakított nézőtérből (cavea) áll, amelyet az ugyancsak elliptikus alaprajzú homlokzati fal határol. A homlokzati falat többszintes árkádok tagolják.

Leghíresebb modern kori amfiteátrum: Hollywood Bowl
 
Los Angelesben található, különböző rendezvényeknek, koncerteknek ad otthont.17.376 férőhelyes,1922-ben nyitották meg,majd 2003 és 2004 közt felújították.

Források:http://hu.wikipedia.org/wiki/Amfite%C3%A1trum
http://en.wikipedia.org/wiki/Hollywood_Bowl

(Lucretia otthon a szolgálóival dolgozik még késő éjszaka is, míg a többi feleség szórakozik.)

Mikor a király fiai Delphiből visszatértek Rómába, ott ismét háborús készülődéseket találtak. Ezúttal a rutulusok ellen készült Tarquinius Superbus. A rutulusok Latium kevésbé művelt, mocsaras vidékén laktak, de volt egy nagyon gazdag, szép városuk: Ardea. Ezt akarta elfoglalni a római király. Az építkezések ugyanis teljesen kimerítették az állam pénztárát, és ezt szerette volna megtölteni az Ardeában remélt zsákmányból. Róma lakóinak is akart juttatni belőle, mert a zúgolódás egyre hangosabb lett. Tudta Tarquinius, hogy ha a zsákmány egy részét szétosztja köztük, megszűnik a méltatlankodás. Ardea sokkal erősebb volt, mint gondolta. Támadásának híre megelőzte, és a rutulusok felkészültek városuk védelmére. A római légiók rohama a városfalaknál megtorpant, és a hadjárat átalakult ostrommá. A király visszatért Rómába, és Ardea ostromát fiaira bízta. Abban bíztak, hogy Ardea előbb-utóbb megadja magát, és nem is nagyon erőltették az ostromot. A táborban kockajátékkal, semmittevéssel, heverészéssel töltötték az időt. A király fiai pedig éjt-napot betöltő tivornyákat rendeztek barátaik társaságában. Egyik este Sextusnál folyt a mulatozás. A meghívott barátok közt ott volt a királyfiak rokona, Tarquinius Collatinus is. Ivás közben mindenféléről fecsegtek, beszélgettek. Többek között a feleségek kerültek szóba. Megindult a beszéd. Mindegyik azt állította, hogy az ő felesége hű, még ha a többi nem is az. Végül már valóságos veszekedéssé fajult a vitatkozás, mígnem Collatinus, akinek a nyelvét már szintén megoldotta a bor, fölugrott, és így kiáltott:
- Mi szükség van itt ennyi szóra? Ez mind üres fecsegés! Tessék bizonyítani, amit mondotok! Pár óra az egész, kitelik az éjszakából! Lóra, menjünk Rómába! Majd meglátjátok, hogy valamennyi feleség közül az én Lucretiám a legkülönb!
Mindannyiukat fűtötte a bor, mindannyiuknak tetszett az ötlet. Egykettőre lóra pattantak, és sebesen vágtatva indultak Róma felé. Legelőször a királyi palotába mentek. Meglesték az asszonyokat. A királyfiak feleségei, fejükön virágkoszorúkkal, vígan borozgattak, lakomáztak. De a többi, Rómában lakó asszony sem cselekedett másképp. Egy sem tartózkodott hálókamrájában, mindegyik szórakozott valahol. Hátravolt még Tarquinius Collatinus felesége. És csakugyan, Lucretia nem dőzsölt, nem tivornyázott, ott ült a szobájában, és bár késő éjszaka volt már, még mindig a gyapjúszálat fonta. Kosarak hevertek körülötte és gyapjúcsomók. Ott dolgoztak körülötte szolgálói is. Mécses mellett szőttek-fontak.
A versengő férjek csendben meglapulva hallották Lucretia szavait. Nem kétséges, hogy a feleségek közül Lucretiát illeti a pálma. Kopogtattak, mintha csak most érkeztek volna. Le nem lehet írni az örömet, amit Lucretia érzett, mikor férjét meglátta. Azután bevezette a vendégeket, és megvendégelte őket. Collatinus tehát győzött, és ebben mindnyájan megnyugodtak. Csak Sextus nem tudta felejteni Lucretiát, bűnös szerelem ébredt iránta szívében. Nem tudta felejteni, napról napra jobban vágyódott utána.
"Nem tudom, sikerül-e, de meg kell kockáztatnom. Bátraké a szerencse!" - gondolta, és egy szolgát véve maga mellé, titkon Collatia felé indult. Lucretia és háza népe, mit sem sejtve gonosz szándékáról, szívesen fogadta. Vendég is volt, barát, rokon - bőkezűen, mint illik, megvendégelték. Majd vacsora után elvezették a vendégszobába, hogy lepihenhessen. De Sextus nem pihent. Megvárta, míg a ház lecsendesedik, akkor kardját kihúzva belopózott Lucretia szobájába. Lucretia halálra rémülten, az ijedtségtől megbénulva várt, mire Sextus így folytatta:
- Megvallom, Lucretia, szeretlek. Azt akarom, hogy az enyém légy! Nem fogja soha senki sem megtudni.
Lucretiának erre megjött a szava:
- Inkább a halált! Menj innen, Tarquinius! Én a férjemet szeretem.
- Ha nem hallgatsz meg, Lucretia, akkor itt nyomban megöllek!

Lucretia elvesztette eszméletét, és nem volt ereje Tarquiniusnak ellenállni. Másnap aztán, mikor Sextus visszament a táborba, Lucretia gyászba öltözött, és így szólt a szolgájához:

- Menj, siess Rómába atyámhoz, azután rohanj Ardea alá a férjemhez, hogy jöjjenek azonnal, és vegyenek maguk mellé egy-egy hű barátot is. Így tegyenek, és siessenek, mert szörnyű dolog történt.

Az apa, Spurius Lucretius, csakhamar megérkezett barátjával, Publius Valeriusszal együtt, majd nem sokkal később Collatinus is, Junius Brutus társaságában. Ott találták Lucretiát szomorúan, csüggedten üldögélve szobájában. Amikor meglátta szeretteit, hangos zokogásra fakadt. Férje megdöbbenve csillapította:

- Mi az, Lucretia? Mi bajod van, mi bánt?

Lucretia, elfojtva könnyeit, így szólt:

- Az bánt, hogy nem mondhatom magam többé a te tiszta feleségednek. Sextus Tarquinius tegnap vendégként jött házamba, de az éjjel karddal tört rám, és elrabolta tisztességemet. Adjátok ide kezeteket, adjátok szavatokat, hogy ez a parázna szörnyeteg meg fog bűnhődni! Ez az éjszaka reám halált hozott, de ha ti férfiak vagytok, ez az éjszaka az ő számára is halálos lesz!

A férfiak sápadtan, magukból kikelve, ígéretet tettek neki. Apja próbálta vigasztalni:

- Ne bánkódj annyira, leányom! Nem az a vétkes, akin erőszak esett, hanem az, aki elkövette. És ne felejtsd, hogy a bűnt csak a test követte el, a lélek nem.

Lucretia bánatosan így válaszolt:

- Tudom, atyám, hogy te vigasztalni akarsz, de az én számomra nincs vigasz. Ha föl is mentem magamat a bűn alól, a büntetés alól nem.

És azzal előkapta tőrét, és szívébe szúrta. Haldokolva hanyatlott férje karjába. Apa és férje kétségbeesetten siratta. Brutus Lucretia tetemét kivitette Collatia fórumára, ahol csakhamar csődület támadt a csodálkozókból, de a csodálkozás - mikor megtudták, hogy mi történt - panaszra, jajszóra és zokogásra vált. Brutus mellé többen álltak, hogy megbosszúlják Lucretiát. Mikor a collatiai fegyveres csapat Brutusszal az élén megérkezett Rómába, a városban zavar és félelem támadt. De mikor megtudták, hogy Brutuson kívül Collatinus, Publius Valerius és Lucretius vezeti őket, megnyugodtak. Mikor aztán azt is megtudták, mi az oka jövetelüknek, ez éppúgy hatott Rómában, mint Collatiában. A város minden részéből a fórum felé sereglettek. Brutus beszédet intézett hozzájuk - és ez egészen más Brutus volt, mint amilyennek eddig ismerték. A nép zajongva, tüntetve vonult a királyi palota elé. Tullia rémülten menekült, és egy rabszolganő ruhájába öltözve a Cloaca Maximába bújt, majd az éj folyamán kiszökött a városból. Ő, aki oly könnyen lemondott apja és nővére életéről, sőt egyiket meggyilkolta, a másikon keresztülhajtatott, most, mikor a saját életéről volt szó, nem szégyellt a szennycsatornába rejtőzni, csak hogy menthesse a bőrét. Brutus pedig, miután meggyújtotta a forradalom lángját, egy lovascsapat élén Ardea alá igyekezett, hogy a katonákat is fellázítsa Tarquinius Superbus ellen. Ugyanakkor a király, mikor hírét vette a római lázongásnak, gyorsan hazafelé indult. Csaknem egy időben ért Brutus Ardeába, Tarquinius pedig Rómába. De milyen más fogadtatásban részesültek! Brutust, Róma szabadítóját a táborbeliek kitörő örömmel fogadták, Tarquinius pedig zárt kapukat talált. Nem mehetett be a városba, sőt ott a zárt kapu előtt mindjárt ki is hirdették előtte a nép határozatát:

- Száműzött vagy, Tarquinius, feleségeddel, fiaiddal, minden ivadékoddal együtt! Menj, mi gyűlölünk, és be nem fogadunk!

A táborból is azonnal kiutasították a király fiait. Ezek közül kettő atyját követte az etruszk Caerébe, a harmadik, az átkozott, gonosz Sextus, Gabiiba menekült. De itt is utolérte a végzet: azoknak a kezétől esett el, akik régi bűnei, gyilkosságai, rablásai miatt gyűlölték. Így bűnhődött meg a véres kezű zsarnok. És így szabadult meg a királyoktól Róma.

Forrás: http://mek.oszk.hu/00600/00692/00692.htm#20

 Tanulság: Semmit sem úszhatsz meg szárazon!

Rácz Mária

A rómaiak gyakrabban nevezték Forum Magnumnak. Az ókori Róma fő köztere, a Capitolium és Palatinus domb közötti tér volt, amely a kereskedelmi és politikai világ központjának számított. A Forum Romanumon folyt a közélet.  Eredetileg a terület ingoványos volt, melyet Tarquinius Priscus  király száríttatott ki és vetetett köré oszlopos csarnokokat, melyek üdülésre és sétahelyül is szolgáltak.  Hossza körülbelül 220, szélessége 35-50 méter, és kis mérete ellenére rengeteg épület és emlékmű állt itt.  A Forum Romanumon több istennek állt templom. A Forum két részre oszlott: keleten, ahol a plebejusok gyülekezte, és másik, magasabb, nyugati részre ( Comtium), ahol eredetleg a patríciusok gyülekeztek. A Comtiumon állt többek között: a Curia Hostilia (a szenátus helye), a Carcer Mameritinus (részei: Robur,vagyis a börtön és a Tallianum, vagyis a kivégző hely) és a Rostra nevű szószék.

Ezen a képen az ókori Róma Forum Románuma látható.

Napjainkban

Napjainkban a Forum Romanum a főtér, ami a város központjában található , és ahol több út össze találkozik,úgy mint a Forum Romanumokon.  A városok főtere sokkal kisebb mint  a Forum Romanum volt.  A főtereken is szobrok, középületek        (mint például: Általános Iskola, Gimnázium, Városi Könyvtár, Bíróság, Templom, Művelődési Központ illetve a Kormány Hivatal) találhatóak meg.

A képen Hajdúböszörmény főtere látható.

Források:

Forum Romanum leírása

Az ókori Róma Forum Romanumának képe

Hajdúböszörmény főterének képe

Készítette: Szabó Anna

DIADALÍV

A diadalív szabadon álló, nyitott kapuív, amit valakinek vagy valaminek a tiszteletére, gyakran győzelem alkalmával emelnek. Néha diadalkapunak is nevezik, bár ez a szó nemcsak állandó építményt jelölhet, hanem ideiglenes építményt is. A diadalívnek vagy egy, vagy három átjárója van, az ünnepelt személy a középsőn haladt át az ünnepelés közben. A homlokzatot mind az elő- mind a hátoldalon hatalmas oszlopok tagolják, közöttük pedig domborműveket vagy szobrokat helyeznek el. Diadalívnek nevezik a keresztény építészetben a szentélyt a hajótól elválasztó boltívet is. Ez szimbolikus utalás Krisztusnak a bűn  fölött aratott győzelmére. A diadalív a Róma Birodalomban meghonosított emlékműforma, melyet arra érdemes hadvezérek, később császárok számára állítottak. A római diadalívek a későbbi korok diadalíveinek stílusa számára is mintául szolgáltak. Kezdetben az ókori kelet nagy birodalmai oszlopokat állítottak, melyek hirdették az uralkodó országának győzelmét. Ahogy az oszlopokra, úgy a templomok kapuira is kerülhettek diadaljelentések.

Váci diadal ív

A váci diadalív vagy ahogy a helyiek emlegetik Kőkapu Magyarország egyetlen diadalíve, mely Mária Terézia tiszteletére épült Isidore Canevale bécsi építész tervei alapján copf stílusban 1764-ben. Migazzi püspök rendelte el az építést a fogadásra. Az anekdota szerint, mivel mindössze két hét alatt építették fel, a királynő nem mert kocsijával elhajtatni alatta. Mikor néhány héttel később távozott, látva, hogy még mindig áll, már nyugodtan haladt át alatta. A szabadon álló építményt ma felújított állapotban, díszkivilágítással szemlélhetik meg a látogatók.Az épület kivételes példája annak a késő barokk művészetnek, amit már áthatott az építészetben éppen kialakuló klasszicistaszemlélet. A klasszicizmus és késő barokk közti átmenetbe, a copf stílusba való besorolás a helyes.

Daphné története :
Apollo meglátta Daphnét és el kezdte üldözni az üldözés során Daphné fut pihenés nélkül és Apollo aztán utol éri megfogja a hátát erre Daphné Poenos habjaira tekintve megszólal :„Ments meg, apám,folyamok, ha van istenerőtök ! Túlsággal tetszem; hát nyílj meg, föld, vagy a testemváltoztasd mássá: ez okozza az én veszedelmem.”

Aztán átváltozik fává és Apollo ezt mondta : „Lám, nem akartál lenni a nőmmé,fám léssz hát ezután.”

Készítette : Nagy Andrea 

A római eredetmonda
Rómát i. e. 756-ban alapította Romulus és Remus, egy ikerpár, kiknek története a következő:
„Egy nap Silvia, a király nővére épp kisétált almáért egy közeli erdőbe, amikor hirtelen nagyon álmos lett, lefeküdt egy fa tövébe és elaludt. Azt álmodta, hogy egy egészséges ikerpárt fog szülni. Azt azonban nem sejtette, hogy amíg ő aludt, addig Mars isten megszerette őt, és „megtermékenyítette”. Kilenc hónappal később megszülettek az ikrek, de Silvia öccse azt a jóslatot hallotta, hogy az egyik gyerek az ikerpár közül veszélyes lehet az ő uralmára, így amikor Silvia nem volt otthon, akkor a király megparancsolta szolgáinak, hogy vessék a Tiberis-be a kicsiket. De a szolgák megsajnálták a gyerekeket, ezért fontak egy kosarat, és abban letették a babákat a partra. Mivel többet nem tehettek a csecsemőkért, szomorúan visszaballagtak a palotába. Nem sokkal később a partra jött egy nőstény farkas (mely Mars isten küldöttje volt), és elvitte magával a gyerekeket, hogy saját kölykeivel együtt felnevelje őket. Amikor a gyermekek felnőttek, akkor elhagyták a farkast, és elkezdték elindítani „királyi karrierjüket”. Romulus elkezdte építeni vára falait, de megparancsolta szolgáinak, hogy aki át meri ugrani az (akkor még csak pár centis) falat, azt öljék meg. Remus (nem sejtvén, hogy testvére ilyet parancsolt) átugrotta a falat, s így szólt: „Ez lenne az a híres fal, amely megvéd majd titeket a gonosz istenektől?” Az egyik szolga a parancshoz híven agyonverte Remust. Amikor ezt Romulus meglátta, keserves sírásra fakadt, s azt mondta: „így merje majd ezek után valaki átugorni a király falát!”
Róma első királya Romulus volt, az utolsó Tarquinius Superbus. I. e. 510-ben elűzték Superbust, és kikiáltották a köztársaságot.

Szereplők jellemzése: Romulus és Remus is öntörvényűek voltak.
Tanulság: Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli.
A monda továbbélése:


Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B3ma#Eredetmonda
Kép:
http://www.farkasok.abbcenter.com/?id=90434&cim=1

Rómában Tarquinius Superbus uralkodott. Superbus Ardea városát akarta megtámadni, hogy a megszerzett zsákmányból feltöltse az állam pénztárát, és Róma lakosainak is adjon belőle, mert a zúgolódás egyre hangosabb lett ellene. Tudta, hogy ha a zsákmány egy részét szétosztja köztük, akkor megszűnik a méltatlankodás.  Superbus megindult, hogy elfoglalja Adrea városát, de támadásának híre megelőzte őt, és a város lakói felkészültek megvédeni azt. A király visszatért Rómába, és a város ostromát fiaira bízta. A rómaiak az ostromlott város közelében tábort vertek. Abban bíztak, hogy majd Adrea előbb – utóbb megadja magát,és nem is nagyon erőltették az ostromot. A király fiai pedig éjt – nappallá téve tivornyákat rendeztek barátaikkal együtt. Egyik este Sextusnál folyt a mulatozás. Az emberek berúgtak , és a bortól megeredt a nyelvük. Leginkább asszonyaikról beszélgettek, hogy vajon hűek –e hozzájuk és , hogy vajon mit tehetnek ők ,amíg ők itt vannak a város ostromlásánál. Mindegyik azt állította, hogy az ő felesége hű,még ha a többieké nem is az. Végül már vita kerekedett belőle, amikor is Collatinus felkiáltott,hogy üljenek lóra nézzék meg mit tesznek feleségeik, de az ő felesége lesz mindnyájuk felesége között a legkülönb.

Lóra ültek és elvágtattak Rómába,hogy megnézzék mit csinálnak feleségeik. Minden ember felesége ivott, és mulatozott. Ám Collatius felesége nem mulatozott, hanem font szolgálóival együtt,és férjét hiányolta. A férfiak bekopogtattak és bementek hozzájuk. Lucretia ,Collatius felesége megvendégelte őket, majd a vacsora után elköszöntek egymástól ők ketten, és vissza mentek Adreába.  Ám Sextusnak bűnös vágyai keltek Lucretia után, beleszeretett. Egy nap bűnös gondolatai lettek,és meg is cselekedte. E - képen: Elment Lucretia házába,és szeretettel fogadták ott őt, mert a család jó barátja,ismerőse volt. Megvendégelték,majd a vendégszobába vezették pihenni. De ő nem pihent,hanem megvárta, amíg a ház pihenőre tér és bement Lucretia szobájába. Elővett egy tört és megfenyegette Lucretiát, és bevallotta érzéseit iránta. Lucretia inkább a halált választotta, minthogy megcsalja szeretett férjét. Ám Lucretia elvesztette eszméletét, és nem volt ereje ellenállni.  Lucretia miután felkelt, hívatta férjét, apját és azok hű barátai. Amikor megérkeztek,elmondta nekik mi történt. Megesküdtette velük,hogy megöletik ,bosszút állnak Sextus tetteiért. Lucretia nem bírta,hogy ez bűn ,megtörtént vele és apja is hiába vigasztalta , kezébe vette egy tört és magába szúrta. A férfiak megsiratták,Brutus pedig megesküdött, hogy kiűzik Tarquinius Superbust és családját Rómából,hogy egy rokona se maradjon.

Eltemették Lucretiát,Brutus pedig beszédet tartott a népnek,mellyel fellázította őket a király ellen. Férfiak álltak mellé és tartottak vele. Amikor Tarquinius megtudta mi történt, vissza ment Rómába, Brutus pedig Adreába, és majdnem egy időbe értek oda. Brutust a katonák örömmel fogadták, és elűzték a király fiait onnan és Brutussal együtt voltak. Tarquiniust azonban, zárt kapuk fogadták és száműzték a városból őt, és családját.

Ismeretlen festő : Lucretia

A festő Lucretiát abban a pillanatában ábrázolta,amikor le akarja magát szúrni, hogy ne érezze többé szomorúságát és bűn érzetét.

Lucretia :hűséges,tiszta,őszinte,

Források

A történet alapjai, és egyes mondat részei: http://mek.oszk.hu/00600/00692/00692.htm#20 / Lucretia szöveg rész

Lucretia képe: http://figurative.paintings.name/rembrandt/lucretia.php

Készítette: Szabó Anna

Valamikor réges-régen, sok évvel Róma alapítása előtt Kis Ázsia partján volt egy gazdag, hatalmas város: Trója. Történt pedig, hogy a trójai királyfi, Parisz, elrabolta a spártai király feleségét, a világszép Helénát, és magával hozta kincseit is. Az egész görög nép összefogott, hogy megtorolja a sérelmet, és hatalmas hajóhadával Trója ellen vonult. Tíz évig ostromolták hiába a görögök a természettől és emberektől jól megerősített várost. A hosszú ostrom alatt elestek a legjelesebb hősök, a trójai Hektór, a görög Akhilleusz, még az istenek is beleavatkoztak a harcba, de a vár mégis állt, és úgy látszott, Trója bevehetetlen. Ámde amit az erő nem tudott elérni, azt elérte a furfang. Odüsszeusz tanácsára egy falovat építettek, s elhíresztelték róla, hogy az istenek tiszteletére készült; majd visszavonulást színlelve hajóra szálltak, és eltávoztak Trója látóhatárából. A trójaiak a parton hagyott hatalmas falovat behurcolták a várba, még a falakat is lerombolták, hogy a kapun beférjen. A ló belsejében azonban válogatott görög vitézek rejtőztek. Ezek aztán, mikor a trójaiak az örömtől és bortól megrészegedve, a visszanyert szabadságtól megmámorosodva álomra tértek, leereszkedtek, és tűzjeleket adtak a szomszéd sziget mögött rejtőző hajóhadnak. A görögök csakhamar visszatértek Trójába, és iszonyú pusztítást vittek véghez. Aeneas, Venus istennő fia volt a trójaiaknak Hektór után legnagyobb hőse. Most álmában megjelent neki Hektór, és így szólt hozzá:- Menekülj, fuss innen, Aeneas! Csak volt Trója, csak voltunk trójaiak! Vidd magaddal Trója házi isteneit, és keress számukra új hazát! Aeneas felriadt álmából, és fegyvert ragadott. De mikor látta, hogy a harc reménytelen, magához vette a trójai házi isteneket, a penateseket, majd béna atyját, Anchisest nyakába véve, feleségével és kisfiával együtt menekülni igyekezett a lángban álló városból. A szomszédos Ída-hegység erdeje menedéket nyújtott neki, de útközben, a szörnyű vérzivatarban, elvesztette feleségét. A görögök pedig, miután Tróját földig lerombolták, és az embereket leölték, vagy fogságba ejtették, Helénával együtt most már csakugyan visszatértek hazájukba. Mikor már az utolsó vitorla is eltűnt a tengeren, az erdőben rejtőzködő menekültek előjöttek, és tanakodtak, mitévők legyenek. Hazájuk nem volt, otthonuk megsemmisült.- Légy te a vezérünk, Aeneas - fordultak a hőshöz -, és mutasd meg a jövőbe vezető utat. Aeneas vállalta vezérlésüket. Hajókat ácsoltatott, s nekivágtak a tengernek új hazát keresni. Hosszú és keserves bolyongás után végre eljutottak Szicília szigetére, Itália szomszédságába. Itt halt meg Aeneas atyja. Azután elhagyva Szicíliát, Itália felé vették útjukat, amikor Juno, a haragvó istennő megpillantotta őket. Juno haragja régi keletű. Egyszer ugyanis az istenek lakomáján Erisz, a viszály istennője aranyalmát dobott az istennők közé, ezzel a felírással: "A legszebbnek." Három istennő, Juno, Minerva és Venus vetekedett az aranyalmáért. Pariszra bízták az ítéletet, aki - mivel Venus neki ígérte a világ legszebb asszonyát, Helénát - neki ítélte az almát. Juno ezt sohasem bocsátotta meg a trójaiaknak, és minden módon meg akarta akadályozni, hogy Aeneas elérje a végzet által kijelölt célját, a római birodalom megalapítását. Ezért a szelek királyához, Aeolushoz fordult, aki a barlangból kibocsátotta az oda bezárt szeleket. Ezek iszonyú vihart támasztottak, és szétverték Aeneas hajóit. Neptunus, a tenger istene megfékezte őket, de a húsz hajóból csak hat tudott a vezér mellett megmaradni, és vele együtt csak hat vetődött partra, azok sem Itáliában, hanem messze, szemben Itáliával, az afrikai Líbia partján. Aeneas azt sem tudta, hová, mely égtáj alá jutott. Félve indult el, hogy kikémlelje a vidéket. De anyja, Venus segítségére jött, Karthágóba vezette. Itt találkozott elveszettnek hitt társaival, ahol Dido, az ország királynője - akinek szintén menekülnie kellett hazájából, és itt alapított új országot - szívesen fogadta a hőst, és tiszteletére nagy lakomát rendezett. A lakomán Dido kérésére Aeneas elbeszélte Trója pusztulását és bolyongásait. De a lakomán más is történt. Venus, hogy fiát megőrizze a további bolyongástól és veszedelmektől, szerelmet ébresztett Dido szívében Aeneas iránt. Aeneas kisfia, Ascanius helyébe Cupidót,  csempészte, aki a szerelem nyilával megsebezte Didót. A királynő korán jutott özvegységre, és nagy gyásza óta most ébredt először szerelem szívében. Amikor hű nővérének, Annának felfedte titkát, ez megnyugtatta:- Az istenek kezét látom ebben, nővérem. Mennyire megnő majd városod ereje, becsülete, ha trójai fegyveresek védik! Ezt a házasságot Juno sem  ellenezte, de Jupiter, az istenek királya és az emberek atyja másképp határozott. Mercuriust, az istenek hírnökét küldte Aeneashoz:- Ne feledkezz meg küldetésedről. Neked nem Afrikát, hanem Itáliát kell kormányoznod. Azonnal szállj hajóra! Aeneas fájó szívvel engedelmeskedett az isteni parancsnak. Mikor hajói már kifutottak a tengerre, és ő visszanézett Karthágóra, a királyi palota felől máglyát látott lobogni. A szerencsétlen Dido bánatában máglyára vetette magát. Ismét Szicília szigetére értek. Kerek egy esztendő telt el Anchises halála óta, és  a fiú ünnepi játékokkal áldozott a halott apa emlékének. Majd hátrahagyva a gyávákat és betegeket, továbbhajózott Itália felé. Indulás előtt álmában apja szelleme megjelent neki:- Keress fel Sibylla segítségével az alvilágban! Sibyllát, az agg papnőt Cumaeban találta meg Aeneas, Apollo istennek szentelt barlangjában. Jóslatot kért tőle. A válasz így hangzott:- El fognak jutni a trójaiak céljukhoz, de azt kívánják majd, bár ne jutottak volna el. Háborúkat, szörnyű háborúkat látok, és látom, hogy vértől árad a Tiberis folyó. Juno üldözi a trójaiakat. De te ne hátrálj mert célhoz érsz. Ezután Aeneas megkérte a jósnőt, hogy mutassa meg neki az alvilágba vezető utat. Ám ehhez meg kellett találnia az aranyágat, hogy azzal Proserpinának, az alvilág királynőjének kedveskedjék. Venus madarai, egy kergetőző galambpár, elvezették Aeneast egy fához; ahol az aranyág volt. Aeneas lenyeste: most már nyitva állt előtte az alvilág útja. Itt talált rá apjára a boldogok ligetében, amint azokat szemlélte, akik Léthének, a feledésnek vizéből készültek inni, hogy ezzel befejezvén alvilági bűnhődésüket, ismét földi életet élhessenek. Itt tudta meg Róma hivatását: leverni az ellenállókat, kímélni a legyőzötteket és békét adni az emberi nemnek. Visszatérve az alvilágból, megindultak a harcok. Hogy szövetségest szerezzen, Aeneas Latium királyához, Latinushoz fordul, és leányát, Laviniát feleségül kéri. Ezzel azonban magára haragítja Turnust, egy szomszéd népnek, a rutulusoknak királyát. A harci tűz egyre magasabban lobog, az istenek is beleavatkoznak a földiek sorsába. Ámde a végzet, a Fátum, mely még az isteneknél is erősebb, Aeneasnak kedvez. Párviadalban legyőzi Turnust, és most már senki sem, aki veszélyeztetné hatalmát. A honalapító elvégezte küldetését. Egy ideig még békében kormányozza országát, majd villámlás és mennydörgés közepette eltűnik, és az Olümposz hegyén, az istenek között foglal helyet. Utóda Silvius új várost alapít Alba Longa néven. Itt uralkodtak Aeneas utódai  háromszáz évig.

A római eredetmonda

      Rómát i. e. 756-ban alapította Romulus és Remus, egy ikerpár, kiknek története a következő:

„Egy nap Silvia, a király nővére épp kisétált almáért egy közeli erdőbe, amikor hirtelen nagyon álmos lett, lefeküdt egy fa tövébe és elaludt. Azt álmodta, hogy egy egészséges ikerpárt fog szülni. Azt azonban nem sejtette, hogy amíg ő aludt, addig Mars isten megszerette őt, és „megtermékenyítette”. Kilenc hónappal később megszülettek az ikrek, de Silvia öccse azt a jóslatot hallotta, hogy az egyik gyerek az ikerpár közül veszélyes lehet az ő uralmára, így amikor Silvia nem volt otthon, akkor a király megparancsolta szolgáinak, hogy vessék a Tiberis-be a kicsiket. De a szolgák megsajnálták a gyerekeket, ezért fontak egy kosarat, és abban letették a babákat a partra. Mivel többet nem tehettek a csecsemőkért, szomorúan visszaballagtak a palotába. Nem sokkal később a partra jött egy nőstény farkas (mely Mars isten küldöttje volt), és elvitte magával a gyerekeket, hogy saját kölykeivel együtt felnevelje őket. Amikor a gyermekek felnőttek, akkor elhagyták a farkast, és elkezdték elindítani „királyi karrierjüket”. Romulus elkezdte építeni vára falait, de megparancsolta szolgáinak, hogy aki át meri ugrani az (akkor még csak pár centis) falat, azt öljék meg. Remus (nem sejtvén, hogy testvére ilyet parancsolt) átugrotta a falat, s így szólt: „Ez lenne az a híres fal, amely megvéd majd titeket a gonosz istenektől?” Az egyik szolga a parancshoz híven agyonverte Remust. Amikor ezt Romulus meglátta, keserves sírásra fakadt, s azt mondta: „így merje majd ezek után valaki átugorni a király falát!”

   Róma első királya Romulus volt, az utolsó Tarquinius Superbus. I. e. 510-ben elűzték Superbust, és kikiáltották a köztársaságot.

Szereplők jellemzése: Romulus és Remus is öntörvényűek voltak.

Tanulság: Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli.

A monda továbbélése:

Forrás:

• http://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B3ma#Eredetmonda

Kép:

• http://www.farkasok.abbcenter.com/?id=90434&cim=1

A szabin nők elrablása

Saját szavaimmal:

Annak idején, hogy legyen lakossága Rómának, s ez által be legyen telepítve, létrehoztak egy ún. asylum-ot. Ez azt jelentette, hogy bárhonnan, aki menekült, nem volt háza, s szeretett volna Rómában lakni, oda betelepült. Így lett Rómának férfi lakossága. Egy idő után azonban észrevehető volt a nőknek a hiánya, ezért követeket küldtek a szomszédos városokba, hogy békés módon tárgyalás útján szerezhessenek nőket. Ez kudarcba fulladt, ezért Romulusnak egy másik terve akadt. Ünnepséget rendeztek a városban, mutatták a betóduló környező népnek, hogy Róma nem szedett-vedett emberekből álló egyszerű város, hanem Róma az maga a tökéletesség. A cirkusz közepette (amire a közönség nagyon kíváncsi volt), az egyik kanyarban Romulus jelt adott az ifjúknak a csel végrehajtásához. Ők nem tétováztak, odaszaladtak a nézőtérhez, és elrabolták a szabin nőket, még Romulus is maga mellé vett egy lánykát. Ezután a szomszédos népek megharagudtak (micsoda dolog ez, miféle vendégszeretet ez és milyen szentségtörés), összeszövetkeztek Róma ellen. Romulus azonban pontos haditervet állított össze, amivel lesöpörte a 3 szervezetlen kis falut. Közbe a szabin nők beletörődtek sorsukba, s végül hozzámentek feleségül a rómaiakhoz, így lett boldogság minden háznál, s szép lassan gyerekzsivaj töltötte be Róma utcáit. A szabin szülőknek még mindig fájdalmas volt lányaik elvesztése, hatalmas gyász ült továbbra is szívükben. Forralták a bosszút. A szabin hadsereg vezére is okosan taktikázott, haditerve neki is volt, óriási csatára számíthattunk. Azonban akadt a rómaiaknál egy áruló, a hadsereg kapitányának szép lánya, ki aranyékszerért elárulta a római csapatokat. A szabinok nem cicóztak, az éjszaka folyamán lemészárolták a rómaiakat, ezzel elfoglalva a fellegvárat, majd az árulót halállal büntették (jutalmazták).  Ezek után a rómaiak már majdnem elvesztették a várost, mikor Romulus az istenekhez fohászkodott. A kért segítséget megkapta, s már támadott is volna a szabin seregre, mikor a nők eléjük álltak, tűzszünetet kérve. A harcos férfiak eldobták a kardot, pajzsot, s békét kötöttek egymással. A két nép egybeolvadt, s így még nagyobb lett a lakossága Rómának.

Főhős jellemzése:

Én főhősnek Romulust gondolom.

Okos döntéseket hoz a történetben, eszes, furfangos (gondolok itt a nőrablásra), és a végén nagyon helyesen döntött, hogy a békét választotta a háború helyett. A történet semmi rossz tulajdonságát nem ecseteli Romulusnak, csak a jókról esik szó, s azoknak köszönheti az érdemét. 

Esemény: Curtius majdnem belevágtat lovával egy mocsárba. Ezt később Curtius-tónak nevezték el.

(Curtius a szabinok hadseregének vezetője volt)

Nagy Gergő