A szabin nők elrablása

Saját szavaimmal:

Annak idején, hogy legyen lakossága Rómának, s ez által be legyen telepítve, létrehoztak egy ún. asylum-ot. Ez azt jelentette, hogy bárhonnan, aki menekült, nem volt háza, s szeretett volna Rómában lakni, oda betelepült. Így lett Rómának férfi lakossága. Egy idő után azonban észrevehető volt a nőknek a hiánya, ezért követeket küldtek a szomszédos városokba, hogy békés módon tárgyalás útján szerezhessenek nőket. Ez kudarcba fulladt, ezért Romulusnak egy másik terve akadt. Ünnepséget rendeztek a városban, mutatták a betóduló környező népnek, hogy Róma nem szedett-vedett emberekből álló egyszerű város, hanem Róma az maga a tökéletesség. A cirkusz közepette (amire a közönség nagyon kíváncsi volt), az egyik kanyarban Romulus jelt adott az ifjúknak a csel végrehajtásához. Ők nem tétováztak, odaszaladtak a nézőtérhez, és elrabolták a szabin nőket, még Romulus is maga mellé vett egy lánykát. Ezután a szomszédos népek megharagudtak (micsoda dolog ez, miféle vendégszeretet ez és milyen szentségtörés), összeszövetkeztek Róma ellen. Romulus azonban pontos haditervet állított össze, amivel lesöpörte a 3 szervezetlen kis falut. Közbe a szabin nők beletörődtek sorsukba, s végül hozzámentek feleségül a rómaiakhoz, így lett boldogság minden háznál, s szép lassan gyerekzsivaj töltötte be Róma utcáit. A szabin szülőknek még mindig fájdalmas volt lányaik elvesztése, hatalmas gyász ült továbbra is szívükben. Forralták a bosszút. A szabin hadsereg vezére is okosan taktikázott, haditerve neki is volt, óriási csatára számíthattunk. Azonban akadt a rómaiaknál egy áruló, a hadsereg kapitányának szép lánya, ki aranyékszerért elárulta a római csapatokat. A szabinok nem cicóztak, az éjszaka folyamán lemészárolták a rómaiakat, ezzel elfoglalva a fellegvárat, majd az árulót halállal büntették (jutalmazták).  Ezek után a rómaiak már majdnem elvesztették a várost, mikor Romulus az istenekhez fohászkodott. A kért segítséget megkapta, s már támadott is volna a szabin seregre, mikor a nők eléjük álltak, tűzszünetet kérve. A harcos férfiak eldobták a kardot, pajzsot, s békét kötöttek egymással. A két nép egybeolvadt, s így még nagyobb lett a lakossága Rómának.

Főhős jellemzése:

Én főhősnek Romulust gondolom.

Okos döntéseket hoz a történetben, eszes, furfangos (gondolok itt a nőrablásra), és a végén nagyon helyesen döntött, hogy a békét választotta a háború helyett. A történet semmi rossz tulajdonságát nem ecseteli Romulusnak, csak a jókról esik szó, s azoknak köszönheti az érdemét. 

Esemény: Curtius majdnem belevágtat lovával egy mocsárba. Ezt később Curtius-tónak nevezték el.

(Curtius a szabinok hadseregének vezetője volt)

Nagy Gergő

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.