(Lucretia otthon a szolgálóival dolgozik még késő éjszaka is, míg a többi feleség szórakozik.)

Mikor a király fiai Delphiből visszatértek Rómába, ott ismét háborús készülődéseket találtak. Ezúttal a rutulusok ellen készült Tarquinius Superbus. A rutulusok Latium kevésbé művelt, mocsaras vidékén laktak, de volt egy nagyon gazdag, szép városuk: Ardea. Ezt akarta elfoglalni a római király. Az építkezések ugyanis teljesen kimerítették az állam pénztárát, és ezt szerette volna megtölteni az Ardeában remélt zsákmányból. Róma lakóinak is akart juttatni belőle, mert a zúgolódás egyre hangosabb lett. Tudta Tarquinius, hogy ha a zsákmány egy részét szétosztja köztük, megszűnik a méltatlankodás. Ardea sokkal erősebb volt, mint gondolta. Támadásának híre megelőzte, és a rutulusok felkészültek városuk védelmére. A római légiók rohama a városfalaknál megtorpant, és a hadjárat átalakult ostrommá. A király visszatért Rómába, és Ardea ostromát fiaira bízta. Abban bíztak, hogy Ardea előbb-utóbb megadja magát, és nem is nagyon erőltették az ostromot. A táborban kockajátékkal, semmittevéssel, heverészéssel töltötték az időt. A király fiai pedig éjt-napot betöltő tivornyákat rendeztek barátaik társaságában. Egyik este Sextusnál folyt a mulatozás. A meghívott barátok közt ott volt a királyfiak rokona, Tarquinius Collatinus is. Ivás közben mindenféléről fecsegtek, beszélgettek. Többek között a feleségek kerültek szóba. Megindult a beszéd. Mindegyik azt állította, hogy az ő felesége hű, még ha a többi nem is az. Végül már valóságos veszekedéssé fajult a vitatkozás, mígnem Collatinus, akinek a nyelvét már szintén megoldotta a bor, fölugrott, és így kiáltott:
- Mi szükség van itt ennyi szóra? Ez mind üres fecsegés! Tessék bizonyítani, amit mondotok! Pár óra az egész, kitelik az éjszakából! Lóra, menjünk Rómába! Majd meglátjátok, hogy valamennyi feleség közül az én Lucretiám a legkülönb!
Mindannyiukat fűtötte a bor, mindannyiuknak tetszett az ötlet. Egykettőre lóra pattantak, és sebesen vágtatva indultak Róma felé. Legelőször a királyi palotába mentek. Meglesték az asszonyokat. A királyfiak feleségei, fejükön virágkoszorúkkal, vígan borozgattak, lakomáztak. De a többi, Rómában lakó asszony sem cselekedett másképp. Egy sem tartózkodott hálókamrájában, mindegyik szórakozott valahol. Hátravolt még Tarquinius Collatinus felesége. És csakugyan, Lucretia nem dőzsölt, nem tivornyázott, ott ült a szobájában, és bár késő éjszaka volt már, még mindig a gyapjúszálat fonta. Kosarak hevertek körülötte és gyapjúcsomók. Ott dolgoztak körülötte szolgálói is. Mécses mellett szőttek-fontak.
A versengő férjek csendben meglapulva hallották Lucretia szavait. Nem kétséges, hogy a feleségek közül Lucretiát illeti a pálma. Kopogtattak, mintha csak most érkeztek volna. Le nem lehet írni az örömet, amit Lucretia érzett, mikor férjét meglátta. Azután bevezette a vendégeket, és megvendégelte őket. Collatinus tehát győzött, és ebben mindnyájan megnyugodtak. Csak Sextus nem tudta felejteni Lucretiát, bűnös szerelem ébredt iránta szívében. Nem tudta felejteni, napról napra jobban vágyódott utána.
"Nem tudom, sikerül-e, de meg kell kockáztatnom. Bátraké a szerencse!" - gondolta, és egy szolgát véve maga mellé, titkon Collatia felé indult. Lucretia és háza népe, mit sem sejtve gonosz szándékáról, szívesen fogadta. Vendég is volt, barát, rokon - bőkezűen, mint illik, megvendégelték. Majd vacsora után elvezették a vendégszobába, hogy lepihenhessen. De Sextus nem pihent. Megvárta, míg a ház lecsendesedik, akkor kardját kihúzva belopózott Lucretia szobájába. Lucretia halálra rémülten, az ijedtségtől megbénulva várt, mire Sextus így folytatta:
- Megvallom, Lucretia, szeretlek. Azt akarom, hogy az enyém légy! Nem fogja soha senki sem megtudni.
Lucretiának erre megjött a szava:
- Inkább a halált! Menj innen, Tarquinius! Én a férjemet szeretem.
- Ha nem hallgatsz meg, Lucretia, akkor itt nyomban megöllek!

Lucretia elvesztette eszméletét, és nem volt ereje Tarquiniusnak ellenállni. Másnap aztán, mikor Sextus visszament a táborba, Lucretia gyászba öltözött, és így szólt a szolgájához:

- Menj, siess Rómába atyámhoz, azután rohanj Ardea alá a férjemhez, hogy jöjjenek azonnal, és vegyenek maguk mellé egy-egy hű barátot is. Így tegyenek, és siessenek, mert szörnyű dolog történt.

Az apa, Spurius Lucretius, csakhamar megérkezett barátjával, Publius Valeriusszal együtt, majd nem sokkal később Collatinus is, Junius Brutus társaságában. Ott találták Lucretiát szomorúan, csüggedten üldögélve szobájában. Amikor meglátta szeretteit, hangos zokogásra fakadt. Férje megdöbbenve csillapította:

- Mi az, Lucretia? Mi bajod van, mi bánt?

Lucretia, elfojtva könnyeit, így szólt:

- Az bánt, hogy nem mondhatom magam többé a te tiszta feleségednek. Sextus Tarquinius tegnap vendégként jött házamba, de az éjjel karddal tört rám, és elrabolta tisztességemet. Adjátok ide kezeteket, adjátok szavatokat, hogy ez a parázna szörnyeteg meg fog bűnhődni! Ez az éjszaka reám halált hozott, de ha ti férfiak vagytok, ez az éjszaka az ő számára is halálos lesz!

A férfiak sápadtan, magukból kikelve, ígéretet tettek neki. Apja próbálta vigasztalni:

- Ne bánkódj annyira, leányom! Nem az a vétkes, akin erőszak esett, hanem az, aki elkövette. És ne felejtsd, hogy a bűnt csak a test követte el, a lélek nem.

Lucretia bánatosan így válaszolt:

- Tudom, atyám, hogy te vigasztalni akarsz, de az én számomra nincs vigasz. Ha föl is mentem magamat a bűn alól, a büntetés alól nem.

És azzal előkapta tőrét, és szívébe szúrta. Haldokolva hanyatlott férje karjába. Apa és férje kétségbeesetten siratta. Brutus Lucretia tetemét kivitette Collatia fórumára, ahol csakhamar csődület támadt a csodálkozókból, de a csodálkozás - mikor megtudták, hogy mi történt - panaszra, jajszóra és zokogásra vált. Brutus mellé többen álltak, hogy megbosszúlják Lucretiát. Mikor a collatiai fegyveres csapat Brutusszal az élén megérkezett Rómába, a városban zavar és félelem támadt. De mikor megtudták, hogy Brutuson kívül Collatinus, Publius Valerius és Lucretius vezeti őket, megnyugodtak. Mikor aztán azt is megtudták, mi az oka jövetelüknek, ez éppúgy hatott Rómában, mint Collatiában. A város minden részéből a fórum felé sereglettek. Brutus beszédet intézett hozzájuk - és ez egészen más Brutus volt, mint amilyennek eddig ismerték. A nép zajongva, tüntetve vonult a királyi palota elé. Tullia rémülten menekült, és egy rabszolganő ruhájába öltözve a Cloaca Maximába bújt, majd az éj folyamán kiszökött a városból. Ő, aki oly könnyen lemondott apja és nővére életéről, sőt egyiket meggyilkolta, a másikon keresztülhajtatott, most, mikor a saját életéről volt szó, nem szégyellt a szennycsatornába rejtőzni, csak hogy menthesse a bőrét. Brutus pedig, miután meggyújtotta a forradalom lángját, egy lovascsapat élén Ardea alá igyekezett, hogy a katonákat is fellázítsa Tarquinius Superbus ellen. Ugyanakkor a király, mikor hírét vette a római lázongásnak, gyorsan hazafelé indult. Csaknem egy időben ért Brutus Ardeába, Tarquinius pedig Rómába. De milyen más fogadtatásban részesültek! Brutust, Róma szabadítóját a táborbeliek kitörő örömmel fogadták, Tarquinius pedig zárt kapukat talált. Nem mehetett be a városba, sőt ott a zárt kapu előtt mindjárt ki is hirdették előtte a nép határozatát:

- Száműzött vagy, Tarquinius, feleségeddel, fiaiddal, minden ivadékoddal együtt! Menj, mi gyűlölünk, és be nem fogadunk!

A táborból is azonnal kiutasították a király fiait. Ezek közül kettő atyját követte az etruszk Caerébe, a harmadik, az átkozott, gonosz Sextus, Gabiiba menekült. De itt is utolérte a végzet: azoknak a kezétől esett el, akik régi bűnei, gyilkosságai, rablásai miatt gyűlölték. Így bűnhődött meg a véres kezű zsarnok. És így szabadult meg a királyoktól Róma.

Forrás: http://mek.oszk.hu/00600/00692/00692.htm#20

 Tanulság: Semmit sem úszhatsz meg szárazon!

Rácz Mária

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.