Tarquiniusnak három fia volt, és köztük Sextus állt legközelebb hozzá. Sextus Tarquinius fia- mintha titokban tenné - kiosont a városból, átszökött Gabiiba, és ott az atyák előtt a következőket mondta:

- Azért szöktem hozzátok, mert otthon már tűrhetetlen volt apám zsarnoksága. Gyülöli gyermekeit és szeretne tőlük megszabadulni. Ezért menekültem el hazulról. Úgy kellett valósággal keresztülcsúsznom apám fegyveres kopói közt, és ide menekültem hozzátok, mert itt, apám ellenségeinél, nagyobb biztonságban érzem magamat, mint apám házában. Apám csak az alkalmat várja, hogy mikor csaphat le újra rátok. Megmondom azt is - folytatta -, ha ti most nem fogadtok be engemet, ha nálatok védelemre nem találok, akkor fölkerekedem, végigjárom egész Latiumot, elmegyek a volscusokhoz, onnét az aequusokhoz meg a hernicusokhoz és így tovább, mindaddig, amíg olyan helyre nem találok, ahol tudják, hogyan védelmezzék meg az olyan fiakat, kiket apjuk gonosz és kegyetlen fenyegetése üldöz. Sőt nemcsak menedéket, de talán harckészséget és fegyverforgató karokat is találok valamelyik népnél, hogy azokkal törjem le a legdölyfösebb királynak és a legvadabb népnek, a rómainak gőgjét. Abbahagyta a beszédet, s már úgy tett, mintha tovább akarna menni nagy elkeseredésében. A gabiibeliek marasztalták, vigasztalták. Annyira hitelt adtak szavainak, hogy mindjárt bevonták tanácskozásaikba. Sextus hízelgett nekik, és tüzelte őket:

- Várostok egyéb ügyeiben, Gabii tapasztalt vénei, teljesen egyetértek veletek, hiszen ezeket a dolgokat ti jobban ismeritek nálam. De ami a háború megindítását illeti, ebben az egyben hallgathattok rám, mert ha másban nem is, ebben különleges tapasztalataimra hivatkozhatom, mivel mindkét szemben álló fél erőit ismerem, és azt is tudom, hogy a látszat ellenére a római gyöngébb nálatok. Elsősorban azért gyengébb, mert ott a féktelen királyi önkényt mindenki gyűlöli, a légiók nem szívesen harcolnak ennek a gőgös királynak a parancsára, akinek dölyfét még saját fiai sem viselhették el - láthatjátok az én példámon!

Így ösztönözte a Gabiit vezető férfiakat a háborúra. Természetesen esze ágában sem volt továbbmenni. A városban maradt, és a fiatalabbjából csakhamar vakmerő csapatot állított össze, akikkel portyázni ment, és minden alkalommal római zsákmánnyal tért vissza. A tudatlan, mit sem sejtő nép csak azt látta, hogy Gabii és Róma között kisebb csetepaték estek, és ezekben mindig Gabii hadereje maradt felül, ezt a haderőt pedig Sextus Tarquinius vezette. A zsákmány szétosztásában is önzetlennek mutatkozott, magának nem tartott meg semmit, mindent szétosztott katonái között. Így aztán a katonák megkedvelték, és mikor a vének tanácsa megbízta Gabii egész haderejének vezetésével, ezt mindenütt lelkesedéssel fogadták. Minden jel arra vallott, hogy apjának nincs akkora hatalma Rómában, mint neki Gabiiban. Így beszélte ezt meg apjával, és sikeresen végre is hajtotta. Egy megbízható hívét nagy titokban Rómába küldte apjához.

- Vidd hírül atyámnak, a királynak, hogy Gabiiban az istenek mindent kezembe adtak. Kérdezd meg, mi a parancsa, mitévő legyek.

A hírnök elment Rómába, és elmondta Tarquiniusnak Sextus üzenetét. Csakhogy Tarquinius Superbus, úgy látszik, nem bízott benne, mert meghallgatta ugyan fia üzenetét, de egy szóval sem válaszolt rá. Nem szólt egy szót sem, csak mintha erősen gondolkoznék, elkezdett sétálni palotája kertjében fel-alá. A hírnök mindenütt nyomában. Végül is elunta a várakozást, elköszönt a királytól, és abban a meggyőződésben, hogy nem végzett semmit, ugyanolyan titokban, ahogyan jött, visszament Gabiiba. Rendre elmondott mindent Sextusnak, azt is, amit ő mondott a királynak, és azt is, hogy a király nem válaszolt egy árva szót sem. A hírnöknek ez semmi sem volt, de Sextusnak nagyon is sokat mondott. Ő, apjának méltó fia, megértette apja tervét és tanácsát. Sextus most már halogatás nélkül hozzáfogott a terv végrehajtásához. A város vezető embereit koholt ürüggyel bevádolta, hogy az ellenséggel cimborálnak, hogy kémkednek, hogy lopják az államvagyont, és más hasonlókkal. Mivel Sextus népszerűsége igen nagy volt, a vádaknak hitelt adtak, és az előkelőket halálra vagy száműzetésre ítélték. A kivégzettek vagy száműzöttek vagyonát elkobozta, és szétosztotta hívei között. Így az erkölcsöket lezüllesztve, Gabiit a romlás szélére juttatta. Rablás, fosztogatás, pazarlás és dőzsölés, ez jellemezte a Sextus-párt tevékenységét. Mindenki a maga hasznát kereste, a maga kapzsiságát akarta kielégíteni, az állam jólétével, védelmével többé nem törődött senki. Nem volt tanács, nem volt haditerv, Gabii megszűnt hatalom lenni. Mikor aztán Sextus üzenetére Tarquinius Superbus seregével megjelent Gabii alatt, a kapuk kitárultak, a város kardcsapás nélkül jutott a római király birtokába.

Szereplők bemutatása:

Suberbus gonosz, hatalom éhes ember volt. Szerette a vérontást. Okos volt.

Sextus: Szerette apját. Értett az emberek befolyásolásához és a tervezéshez.

Tanulság: Ne higgyünk mindennek, amit mondanak. Mindig járjunk a dolgok végére.

Források:  https://www.google.hu/search?hl=hu&gs_rn=6&gs_ri=psy-ab&cp=4&gs_id=10&xhr=t&q=tarquinius+superbus&bav=on.2,or.r_qf.&bvm=bv.43828540,d.Yms&biw=1024&bih=677&um=1&ie=UTF-8&tbm=isch&source=og&sa=N&tab=wi&ei=TpRIUbmBBcr64QTz8YCQAg#imgrc=Lu5dhHawGv4eJM%3A%3B1FGoSetcT4nZzM%3Bhttp%253A%252F%252Fupload.wikimedia.org%252Fwikipedia%252Fcommons%252Ff%252Ff9%252FTarquinius-Superbus.jpg%3Bhttp%253A%252F%252Fcommons.wikimedia.org%252Fwiki%252FFile%253ATarquinius-Superbus.jpg%3B397%3B389

http://mek.oszk.hu/00600/00692/00692.htm

Készítette: Pető Anita

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.